DZSUNGEL- kultúrkalandok

Kedves Hallgatók!

Eltelt egy újabb hét, és ismét volt Dzsungel. Június második adásában az hindusztáni klasszikus zenéről volt szó. Vendégünk Tóth Szabolcs volt, aki egy nagyon kedves barátom, zenész (szitáros), zeneszerző, a Tilos Alap című műsorának szerkesztője, DJ, néha tanár... Virtuálisan volt csak jelen, mivel két előre felvett interjút adtunk le. Sajnos idő hiányában mindkettő elég rövidre sikeredett, de reméljük, Szabi hamarosan élőben is ott lesz velünk a gyönyörű új stúdiónkban (most hétvégén költözik a rádió :) - és akkor majd lehet ostromolni kérdésekkel.

Az első interjú személyesebb hangvételű, Szabi útkereséséről, az indiai zenével, a Mesterével (Pandit Rajeev Janardannal) való kapcsolatáról, élményeiről, mindennapjairól szólt. Ennek a kivonatát olvashatjátok a Kitekintő c. külpolitikai portálon, de érdemes az eredetibe is belehallgatni. A szitármesterről annyit érdemes tudni, hogy összesen három tanítványa van, és Szabi az egyetlen európai, akit a tradíciók szerint elfogadott tanítványául - ez nagyon nagy szó!

A zenei betétek között hallható volt Vilayat Khan, aki Szabi indiai zenei kalandozásának elindítója volt - már ha ezt lehet még kalandnak nevezni. Hallható volt egy Raga Madhuvanti Pandit Rajeev Jaanrdantól, és Tóth Szabi is hangszert fogott a kedvükért.

A második interjú megadta az elméleti alapot a zene hallgatásához. Szabi elmagyarázta az észak-indiai és a dél-indiai zene közötti különbségeket. Bár azt hiszem, ezen a téren van még miről beszélni. Ő khyal alapú előadási rendszert tanul (egy éneklést utánzó szitárstílust), erről hallottunk egy kicsit bővebben. A rága egy zenei rendszer, nem zenemű; ahol egy hang bemutatásával kezdődik, majd a mellette levő hangé.... Minden rágának van egy sajátos érzelmi töltete. Ezután egy oktávval lejjebb és feljebb is bemutatja a hangokat, még ritmushangszer nélkül. Az alap után folytonosan ismétlődő ritmikus ciklusokra épít, amit a teljes extázisig, a "halálig" folytatódik. Olyan, hogy zenekar, nem létezik. Egy zenei nyelv van, ami azt vonja maga után, hogy nem kell összepróbálni: a színpadon zenei párbeszéd folyik.

A legrégibb hangszer a rudra veena. A pengetősök közül ott van a szitár, a sarod... (a többit nem merem leírni). Fúvósok között a bansuri vagy a shenai. Tradícionálisan ezek a hangszerek nem voltak színpadi hangszerek, hiszen az elsőrendű hangszer az énekhang. Minden hangszernek van kisebb-nagyobb változata.

Hogy ne csak Ravi Shankart ismerjen a kedves hallgató, megkértem Szabit, mondjon öt előadót, akit érdemes hallgatni. Bansurinál nem lehet csalódni Hariprasad Chaurasia játékában, sarodnál Amjad Ali Khan vagy Ali Akbar Khan játékában, szitáron Ustad Shujaat Khan a nyerő (aki egyébként november 22-én a Trafóban fog fellépni), rudra veenán Bahauddin Dagart (aki tavaly lépett fel a Trafóban), énekesként pedig Cchannulal Mishrát tessék hallgatni. De azt is megtudtuk, hogy ezen előadók felvételei nemcsak hogy Magyarországon, de Európában sem fellehetők. És akkor mit kell tenni? Hát vagy hallgatni kell Szabi műsorát a "konkurens rádióban", vagy el kell menni koncertre. Mert zenét élőben jó hallgatni!

Nagyon fontos a párbeszéd. Nemcsak a zenészek között, de a közönséggel is. (Ebben segít a számolás, amiről lesz még szó egy másik adásban). És hogy milyen egy jó koncert? Erről Enikővel beszélgettünk, aki szintén eljött Szabi legutóbbi szegedi koncertjére. Augusztusban ismét lehet őket hallani egy közeli településen, erről még beszélünk, ha aktuális lesz.

És ismét elcsúsztam, ezért az adás már csak bő egy napig található meg a Rádió MI archívumában, csak tessék, csak tessék beljebb fáradni ebbe a mesés világba!

Jövő héten még mindig India! Mert áj láv India! :) Addig is aki teheti, menjen ki a strandra, mert gyönyörű idő van!

Üdv,

A Dzsungel-lányok