DZSUNGEL- kultúrkalandok

Kedves olvasó-hallgatók! (Látom, hogy van még ilyen

...és ez bizonyítja, hogy megérte a bloggal dolgozni.) Talán nem mondok újat: kudarcba fulladt a dokumentálási kísérlet. Sokáig reménykedtem benne, hogy fel tudom támasztani ezt a fórumot... De lassan feladtam; nem bírok mindent egyedül.  Vendég leszervezése, műsorvezetés, zene válogatása, technikai keverés... Sajnálom,  hiszen ettől a Dzsungel nem állt meg: hétről hétre érdekes vendégekkel beszélgetek! Mostanában többnyire angolul. (Blogolnivágyó önkéntesek, jelentkezzetek!) Hallgassátok továbbra is élőben csütörtökönként 4-kor, vagy keressétek az ismétlést vagy az archívumot. www.radiomi.hu, Szegeden az FM 89.9 -en.

Témajavaslatokat pedig ide vagy a Rádió MI elérhetőségeire várok!

Még egy hírem van: hamarosan elköltözöm Madridba, és kacsintgatok Oslo, majd Berlin felé is... Tervek szerint a műsor továbbra sem szünetel: kinti szabadrádiókban szeretném megszerkeszteni és hazaküldeni. Hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Azonban elkezdtem írni egy privát blogot az élményekről, tapasztalatokról. Ígérem hogy mind a bejegyzéseket, mind a képeket folyamatosan frissíteni fogom! Becsszó! Fogadjátok szeretettel:www.varazsszonyeg.blog.hu

Éééés... Elérkezett az október, "Kelet-Ázsia Hava".

Bekísértek hozzám egy megszeppent kínai lányt a stúdióba... Körbevezettük, beszélgettünk vele, de mégsem oldódott fel. Aztán kibújt a szög a zsákból: - Te honnan ismersz? - kérdezte tőlem. Tényleg fura lehet, hogy valaki 16 évesen átutazza a fél világot, mert ösztöndíj-lehetőséget kapott Magyarországon. Alig van itt egy-két hete, és máris meghívást kap Szeged első közösségi rádiójába. (Köszönet érte Huszár Imrének és a "nevelőpapának", Pozsik Lászlónak).

Tehát eheti vendégünk Sanghajból érkezett. Leírta nekem a nevét, de nem tudtam elolvasni a kínai karaktereket. Ezért a Jessicánál maradtunk, ami az ő választott amerikai neve. Egy szótárban talált rá, és megtetszett neki. Voltak kisebb nyelvi nehézségek a műsor alatt, de azt hiszem, egész jól boldogultunk. Jessica bizonyára hozzá van szokva az ilyen szituációkhoz, hiszen Kínában rengeteg dialektus létezik, amelyek igencsak különböznek egymástól. (Pl. a hivatalos kínai nyelvben a 'szia'  - nyi hao. Ugyanez a sanghaji verzióban nü ha.) Az írással sincs egyszerű dolgok, az iskolában majdnem két évig tanulják az alapjeleket.

Az iskolarendszerről annyit tudtunk meg, hogy sokkal szigorúbb, mint az itthoniak. Jóval több házi feladatot kapnak, és a házirend is jobban behatárolja a diákok életét. Nem lehet sminkelni, hajat festeni, fülbevalót hordani... (emlékeim szerint ez még nem olyan sokban tér el az én "hőn szeretett" gimnáziumomtól). Egyenruhát kell viselniük, ami Jessicának nem tetszik, elsősorban a színösszeállítások miatt. Nyáron fehér- sötét kék kombinációt, télen fekete-sárgát, tavasszal pedig piros-sárga kollekciót hordanak.

Rengeteg nagy ünnep van Kínában. Ilyen a Sárkányhajó Fesztivál, a Lámpás Fesztivál, kínai új év, a Quingming fesztivál, Nemzeti nap, Munka napja... Az év legjelentősebb ünnepe a Tavaszi fesztivál. Ilyenkor az egész család összegyűlik. A gyerek "piros csomagokat" kapnak, melyek szerencsét hoznak. A tradicionális ételsor ilyenkor rizsből, zöldségből, csirkéből és sertésből, valamint egy különleges, zöldséggel vagy hússal töltött, olajban kisütött tésztagombóc. Az emberek este ilyenkor megnézik a tűzijátékot és tévét néznek.

Kínában az ünnepeket a Holdnaptár szerint számítják, így a "kínai Valentin napnak" nevezett eseményt is ez határozza meg. Ez egy ősi Rómeó és Júlia - szerű legendára épül, csak itt hepiend van: a szerelmesek nem halnak meg, de évente csak egy napon találkozhatnak. Ilyenkor csokit és virágot küldenek egymásnak, ugyanúgy, mint a nyugati változatban. (Vajon melyik volt előbb?! :)

Az ünnepi szokások mellett előkerültek a babonák is.  Továbbá beszélgettünk még a kínai konyháról. Jessica fájlalja, hogy a rizsnek itt más íze van, mint otthon. Egyébként nagyon szereti a rizstésztát és a zöldséges roládot. Megtudtuk, hogy minden régió más fűszereket használ - Shanghaiban az ételek nem különösebben csípősek. Vendégünk elárult nekünk egy tofu-receptet is. (Én mindenképp ki fogom próbálni. Ha szeretnéd te is megismerni, hallgasd meg a műsort a Rádió Mi Hangtárában !) Kiderült, hogy a tea - főleg a zöld tea - valóban népszerű Kínában, ahogy a szójatej vagy az imént említett tofu is. Arra sajnos elfelejtettem rákérdezni, hogy a kutyákat és a macskákat élve szeretik inkább vagy a tányéron.

Egy fiatal lányról lévén szó, természetesen megkérdeztük, hogy miképp szórakoznak. Jessica néha elmegy a barátaihoz házibuliba, de ezek a partik sokkal nyugisabbak, mint mifelénk. Zenét hallgatnak, esznek és beszélgetnek. Nagyon népszerű még a KTV, amit én valami szórakozóhelynek vagy étteremnek véltem. Nem kérem, a KTV a Karaoke TV rövidítése. A lány szeme felcsillant, amikor a moziról beszéltünk: elmondta, hogy ő olyan szerencsés országban lakik, ahol az utcákon csupán 90 forintért lehet megvenni a jó filmeket DVD-n! Ő szívesen olvas szabadidejében, ott is népszerű például a Harry Potter. A popzenére is kitértünk, illusztrációként pedig egész műsor alatt azt hallhattátok!

Nagyon örülök neki, hogy ilyen bájos vendéggel kezdtük ezt a hónapot. Jessica, remélem, mire ezt el tudod olvasni, már a szívedbe zártad Magyarországot, és csupa jó dolgot fogsz mesélni rólunk otthon!

Jövő héten hasonló témában folytatjuk!

Ja, és Marietta után most BEsz, a Rádió Mi Artéria című műsorának egyik alapítója is bekapcsolódott a Dzsungelbe. Köszöntünk BEsz!

Üdv,

A Dzsungel-lányok

Nos. A szeptember elvileg a közép- és kelet-európai kultúrának szenteltük. Ennek ellenére nem sikerült egy szakértőt sem becsábítanunk a stúdióba. Így történhetett az, hogy a hónap utolsó adása ismét egy népzenei válogatás volt: autentikus szerb, horvát, makedón, bosnyák, bolgár, román, görög, cigány és magyar dallamok csendültek fel egy magángyűjteményből. Állítólag jóvót:)

Nyugtalanul járkáltam fel-alá az utcában...idegesítő, amikor a vendég késik. Már betettük a szignált, és egy zene után beköszöntünk, igazán ideje lenne elkezdeni. Pont visszamennék a stúdióba, amikor fél méterrel a "normál szint" alatt (fekvő chopperbiciklivel) elzúg mellettem Szőke Árpád, a a vendégünk. Futás a stúdióba. Több mint 10 perces késéssel már nincs lehetőség ráhangolódni, rövid a műsoridő, így hát belecsapunk a közepébe.

- Kultúra? Vallás? Mit takar a "Rainbow" elnevezés. - Ellenkultúra- hangzik rögtön a válasz. A hippi érában felébredt a fiatalokban az a vágy, hogy visszatérjenek a természeti gyökerekhez. Ennek folyományaként 1972-ben megtartották az első Szivárvány találkozót. Ugyan ez a mozgalom még csak pár évtizedes, már hopi indián próféciák is megjósolták az eljövetelét: eszerint a jóslat szerint eljönnek majd a Szivárvány Harcosai, akik megmentik a Földet a pusztulástól.

Az indián gyökerek mellett számos más kultúrából/vallásból is táplálkozik ez a "massza": zsidó, krisna-tudatú, saiva, buddhista, jóga-filozófia, viking és sámánista elemek is jól megférnek egymás mellett. A lényeg az élő hit a természeti erőkben, a transzcendens erőkben - de semmiképp sem intézményesített formában. Ez egy szervezetlen szervezet. Léteznek bizonyos alapelvek, bár ezek sincsenek sehol kanonizálva. A Szivárvány Mozgalom a bázisdemokráciára épül: ez azt jelenti, hogy a kérdéses ügyeket addig tárgyalják, amíg mindenki egyet nem ért az adott döntéssel.

A találkozók egyik alapelve az üzletmentesség. Számomra ez elég hihetetlen a mai világban, de állítólag működik. Naponta két étkezés van a közös tűz körül, amik után pár ember körbejár a varázskalappal. (Árpi elárulta, hogy a köztudatban élő sztereotipikus hippi kinézet nem is olyan hamis. Hosszú hajú, színes öltözékű emberek énekelve, táncolva körbejárnak a kalappal...) Ebbe a kalapba gyűjtik a hozzájárulásokat, ami mindenki lelkiismeretére/lehetőségeire van bízva. Ebből veszik meg a következő étkezéshez szükséges alapanyagokat - lehetőleg helyi termelőktől szerzik be a vegyszermentes zöldségeket.

A Rainbow Fesztivál helyszínéül mindig valamilyen érintetlen környezetet választanak. Általában hegyvidéken. Fontos, hogy legyen a közelben forrás ( = tiszta ivóvíz) és folyó (fürdési lehetőség). Igyekeznek csak ott helyben megtalálható alapanyagokból építkezni - ezért általában indián sátrakat, ún. tipiket építenek. Van egy főtipi: itt zajlanak a tanácskozások. Építenek még közös konyhát, információs központot (ahol beszerezhetők a táborhoz szükséges térképek) és "Welcome centert". Létezik elsősegély-nyújtó hely is, hiszen egy-egy ilyen találkozón gyakran többezer ember fordul meg.

A központi tűz körül zajlanak az étkezések és a nagyobb összejövetelek. Itt hirdetik ki a különféle workshopokat, tanfolyamokat. Másik fő szabály (elviekben) az elektromosság nélkülözése. Éppen ezért nincsenek nagy erősítők vagy DJk. Mindenki viszi a saját hangszerét, és ha elég sok jó dobos összejön, fergeteges bulik alakulnak. Alapvetően elutasítják a drogokat, az alkoholt és a dohányt mindenképpen. Inkább természetes módszerekkel érik el a tudtatmódosítást.

Képzeljünk el egy indián izzasztókunyhót... Jó, jó... csak próbáljuk meg. Rengeteg ember egymás mellett. Bent forróság, sötét és iszonyat füst... Nem, ez nem kínzóeszköz, hanem egy tisztító szertartás. Az a cél, hogy az ember rosszul legyen - szimbolikusan meghalljon, hogy újraépíthesse magát darabjaiból.

Felmerül a kérdés, hogy ahol ennyi ember van, vajon kell-e "security". Árpi még nem látott erőszakos eseményeket, de állítólag Oroszországban betörtek Babilonból (így nevezik a szivárványosok a külvilágot) a kommandósok. Ezekre az esetekre vannak bizonyos tanácsok, pl. h mindenki üljön le vagy feküdjön le a földre (a lényeg az erőszakmentesség). De közösségen belül létezik egy jelszó is:  shanti (szanszkritül béke) - ezt hallva mindenki köréjük gyűlik és figyel - általában már a közösség ereje önmagában is hatásos.

Azonban "Babilonból" nemcsak fegyveresek jönnek, hanem például érdeklődő helyiek is. Vendégünk elmesélte, hogy a legutóbbi találkozón látott idős néniket, akik a környéken laknak, és betévedtek a tábor területére. Azt mondta, ők is együtt táncoltak a közösséggel, láthatóan tetszett nekik az atmoszféra.

Marietta értesült egy hippi kolóniáról Spanyolországban. Kiderült, hogy Árpi is hallott róla, sőt, élt is pár hónapot Beneficióban. Ez Andalúziában található, Granadához közel. Mesélt nekünk a paradicsomi állapotokról: a gyönyörű természetről, vízesésekről. Rendkívül sokféle ember él ott: olyanok, akik nem találták meg az anyagi számításukat Babilonban, fogyatékosok, de vagyonos emberek is, akik a hegy tetején épült tipijükben tovább dolgoznak a mobil-internet segítségével.

Sajnos ezen a ponton lejárt a műsoridőnk. Nem sikerült többet megtudnunk Beneficióról, ahogy arról sem, mi az a "látomás kör", a "shit pit", a "beszélő fa", vagy arról, hogy vajon mindenki meztelenül rohangál-e arrafelé. Majd talán legközelebb! :)

A Rainbow-fesztiválokat titokzatos hangulat és mítoszok fedik. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az internet ellenére még ma is leginkább a szájhagyomány útján terjed a híre. 1998-ban (a hazai napfogyatkozás évében) Magyarországon, a Bakonyban volt a találkozó - közel tízezer ember részvételével. Idén Szerbiában volt, jövőre Ukrajnában lesz. Ám itthon is vannak havi rendszerességű találkozók, az azóta már a közösséghez tartozó "Szivárványföldön", Bakonybél közelében.

Egyébként a műsor alatt lelkes kommunikáció szakos hallgatók filmet is forgattak MIrólunk (azt úgy mondom, mintha jómagam nem közéjük tartoznék...) - de mi nem zavartattuk magunkat!

Ha szeretnétek többet megtudni, jelezzétek!

Dolgoztunk kérem, dolgoztunk!

Szeptember második hetében szintén elmaradt az adás. A Rádió MI stábjának két tagja is képviseltette magát a Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol az indiai nagykövetség (pontosabban az ITPO) alkalmazásában tolmácsoltunk Szabó Zsuzsival. Azt hiszem, életre szóló élményekkel gazdagodtunk, és jópár dolgot megtudtunk az indiai kultúráról. Talán nem volt hiába, remélem, ebből még a Dzsungel is profitál majd.

Ízelítő a hangulatból:

Kedves hallgatók!

Szeptember első adását a roma társadalomnak, kultúrának, szokásoknak szerettem volna szentelni, de a műsor történetében először, a meghívott vendég nem jött el. Helyette zenei válogatást hallhattatok, táncra csalogató cigány dallamokkal. Ezúttal is elnézést kérek, remélem többé nem fordul elő (ilyen formában)!

Agusztus második felében elmaradtak a műsorok: egyrészt személyes kikapcsolódás céljából, másrészt feláldozva a fesztivál-rádiózás oltárán. Augusztus 27 és 30 között napi 8 órában zajlott az élő közvetítés a Szegedi Ifjúsági Napokról, rengeteg hangulatjelentéssel és érdekesnél érdekesebb beszélgetésekkel. Az itt készült anyagokat hamarosan le lehet tölteni, innen. Közben öregedtem is, amit természetesen megünnepeltünk. És mindez képekben: 

merthogy volt torta-alakja is ám...! :D

amikor először hallok a sörkollektorról...

...és amikor kora hajnalban a riksás srácokkal beszélgetünk

Henna-Katica rulez!

...mert picit MI mind bogarasok vagyunk.

mi... Rádió MI! 

Kedves hallgatók!

Szánom-bánom, hogy ilyen hosszú időre elhanyagoltam a blogot. Azonban ez az esős nap most arra van kitalálva, hogy mindent bepótoljak. Az augusztus 7-i adásunkban Dénes Zsuzsanna volt a vendégünk, akivel az asztrológiáról beszélgettünk.

Az asztrológia valamikor egy tisztelettel övezett tudománynak számított, később az egyház elnyomta, okkult tudománnyá nyilvánította (különösen Kelet-Európában), pedig az asztrológiához szükség van például komoly asztronómiai ismeretekre is. 6000 évre nyúlik vissza, a sumérok megfigyelésein alapul. Sokan csak a horoszkópokban megírt jegyekkel azonostíják az asztrológiát, pedig ennél összetettebb egy személyiség. Az asztrológia leginkább az ÖNISMERET egy eszköze, a különféle válfajai csak módszereikben mások, a célja mindnek egy.

Ha már megfigyelésről van szó... Zsuzsa az auraszóma kapcsán kielemezte az öltözetem. A lila a spiritualitás színe, a zöld szoknyám a szabadságra utal. Az olajzöld és a sárga szerintem a fülbevalóm miatt került elő: az olajzöld a keserűséget hordozza magában, a sárga pedig a be nem épült tudást.

Ezek után Enikő is terítékre került. Csillagjegye a rák, amely sértődékeny, szeszélyes, ugyanakkor gondoskodó és ragaszkodó természetre utal. Az aszcendense a skorpió és a mérleg határán áll. A skorpió szenvedélyes, szókimondó és szélsőséges, a mérleg kiegyensúlyozatlan. Enikő, remélem, nem hoztunk nagyon zavarba!

Egyébként a csillagjegy a sorsot hordozza magában, az aszcendens pedig azt, hogy milyennek akarunk látszani, illetve milyennek lát a világ minket. De egy teljes horoszkóp ennél több dologból áll. A Nap a kreativitást, a Hold az érzelmeket, a Vénusz a szerelmet, a Merkúr a kommunikációs képességet, a Mars az akarati erőt jelzi. Ezek az úgynevezett személyiségjelölők. Léteznek ezen túl még sorsjelölők: a Jupiter a jó dolgat mutatja meg, a Szaturnusz pedig kijelöli a feladatokat. Léteznek még transzcendens bolygók is, melyek a fejlődésünket segítik elő.

Egy párkapcsolatnál nagy szerepe van a különféle elemeknek is. Zsuzsa hangsúlyozta, hogy nem véletlenül kapjuk a társat, hiszen feladatunk van vele. Természetesen léteznek ideál-típusok: a férfiaknak a Vénusz hordozza a női ideált, a nőknek pedig a Mars mutatja meg az ideális férfit. Mint oly sokszor adás alatt, vendégünk itt is hangsúlyozta, hogy az asztrológia csak tendenciát jelöl, érdemes okosan használni. "Én csak segítek, de te alakítod a sorsod, nap mint nap."

Megtudtuk, hogy mi fán terem a kérdés-asztrológia. Ez egy elég új dolog Magyarországon, a Hold mozgásából állapítják meg az élet nagy eseményeit. Ezen kívül szó volt még a kérdés-asztrológiáról, a 13. "krisztusi" jegyről, a szolár-horoszkópról, a különféle kártyajóslásokról és  az asztrogyógyászatról. Mivel Gábor még fenn felejtette a Rádió Mi hangtárában ezt a műsort, akár most is meghallgathatod részletesebben.

Sajnos ez volt az utolsó adás (egy jó darabig), amit Enikővel közösen vezettünk. Kapott egy ösztöndíjat az Egyesült Államokba, és most már a West Virginai University tágítja a fejét. Azért hamarosan még hallunk róla. Addig is néhány kép, ami ezalatt az adás alatt készült (köszönet érte Huszár Imre művész úrnak:

Július 31-i adásunkban Pecze László volt a vendégünk, akinek szakmáján kívül (biológus) a legfőbb érdeklődési köre a magyar őstörténet. Írt könyvet a székely-magyar rovásírásról, valamint otthon van az ősmagyar mitológiában – erről beszélt nekünk az adásban.

A magyar mitikus lényekről szerzett ismeretek alapján is sokat megtudhatunk őseink legősibb tudásáról: hagyományairól, hitvilágáról, világnézetéről, történelméről.

Kérdésemre, hogy milyen régi időkre irányulnak vissza ezek a mítoszok, Laci rögtön a kacsalábon forgó kastélyt hozta elő kedvenc példájaként: ez tulajdonképpen egy „tengely”, amin őseink elképzelték a világot: a föld alatti és föld feletti világ, valamint az égbe szökő „fa”, ami forog. Ez bizonyítja az mítoszyok ősiségét: igencsak a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza, mert egyes barlangrajzokon felfedezhető olyan sámán, aki ezt a világfát tartja a kezében.

A Csodaszarvas mondájából miután egy részletet felolvasott, elmondta, hogy az benne az érdekes, hogy ha feltekintünk a csillagokra, felfedezzük a történetet: ugyanis Hunor és Magor az Ikrek csillagkép, Nimród az Orion csillagkép, a szarvas pedig a Casiopeia – ezek láncolata tehát maga a történet, „megírva az égben”.

A Turulmadár történetéből kiderül, hogy a turul az egyik fő totemisztikus élőlénye a magyaroknak; a magyarság vezérei, mint az árpádházi királyok, tőle eredeztették magukat. Akkoriban ugyanis a teremtő Istenen kívül hittek még különböző szellemekben és erőkben, és ezek közé tartozik a turul is. A szó jelentését magyarázandó, különféle etimológiák vannak: togrul = madársólyom , vagy tur= ég ülü=madár.  Azt is megtudhattuk, hogy napjainkban a politikában miért vált ki oly heves érzelmeket a turul – Laci annak tulajdonítja, hogy a Budapesten felállított szobor gyakorlatilag szerepzavarban van: a II. világháborúban elhunyt katonai és polgári emlékére állították, ugyanakkor rengeteg zsidó polgári áldozat is van, ezért nem éppen egy magyar szent állat lett volna megfelelő. Ez az irrelevancia az okozója a konfliktusoknak. Megtudtuk azt is, hogy a turulnak füle is van: ezért is oly nehéz megmondani, hogy milyen állatról is van tulajdonképpen szó. De olyan madárábrázolások is vannak, amelyek a fejét oroszlánként ábrázolja. Ilyen a griffmadár is, amely a sumér, szkíta mondákban is van.

Na és mitől vasorrú a bába? Régi hiedelem volt, hogy a halott lélek visszajár a házába, ezért a hozzátartozói készítettek egy bábút, amelybe a lelket „visszaköltöztették”. Ezt a bábot etették, öltöztették. Azért, hogy a bábu feje ne korhadjon el, a fejére egy fémlapot helyeztek, közepén egy szöggel rögzítettek –ez lett az orra neki. A népmesékben ő a gonosz megtestesítője (vasorrú bába= a gonosz boszorka), mint ahogy a sárkányok is, több fejükkel.

Rátértünk ezután az ősi magyarok istenképére. Mint említettük, a Teremtőn kívül jó és gonosz szellemekben hittek, a jóknak áldoztak (pl. fehér ló áldozat: ez érték volt, s ezt feláldozni nemes tett), a gonoszok pedig okozói voltak különböző betegségeknek, pl nyavalya, fene, guta, stb. 1000 környékén azonban hivatalosan a kereszténység lett Magyarország vallása. (Laci elmondta, hogy már hamarabb is hittek Jézusban a magyarok, csak István tette államvallássá.) Azonban az Egy Isten az már a pogányoknál is megvolt: hittek, imádkoztak, szertartásokat végeztek feléjük István előtt és után is. Ami ellentét volt azonban, az a viszonyulás a különféle szellemek tiszteletéhez. Szent László királyunk például betiltotta az áldozatokat.

Majd tovább faggatóztunk az ősi magyarok hitvilágárról. Beszéltünk sámánokról, táltosokról, az ő kellékeikről (a Dob:)), csodatételeikről (gyógynövényekkel, kézrátétellel való gyógyítás, vízterápiák). Említett Laci egy nagyon bizarr „gyógymódszert”, korabeli műtétet, ez pedig a koponyalékelés: ha fejsérülés éri az embert, akkor agyödéma keletkezik, s roncsolódik az agy: manapság korszerűen elvezetik az agyvizet, s az ősidőkben is valami hasonló műveletet hajtottak végre, bár feltételezhetően jóval kisebb volt a túlélési arány.

Végezetül szóba került a pogányok Máriája: már ők is tiszteltek egy Boldogasszonyt, bár Lacinak nem volt róla információja, hogy ő konkrétan ki lehet. Talán Emese? Nem tudni, de véleményem szerint nem véletlen, hogy az első keresztények miért Máriát nevezték ki hazánk patrónájának, Nagyboldogasszonynak. Egy utód, egy megfeleltethető, létező szent asszony, aki ezentúl is megvédi a magyarokat. Ezt bizonyítja, hogy Kölcsey himusza előtt, ha ezzel újat mondok, egy Boldogasszony Anyánk c. népének volt a himnuszunk.

Lacit bízom benne, hogy látjuk még a műsorban, a rovásírás témájában.

Kedves Hallgatóink!

Ezen a héten hivatalosan elmaradt a Dzsungel - kultúrkalandok adása. Vagy mégsem teljesen?

A Rádió Mi (legalább) napi 8 órában közvetítettek élőben a nagykorúvá vált Thealtert. Nekem különleges kihívás volt: mivel mindig júliusban kerül megrendezésre, idén először tudtam részt venni a fesztiválon. De nem is akárhogy - a nyári állásom mellett egyszerre vettem részt az Ex-Stasis újságírójaként és a Thealter Rádió (azaz a Rádió Mi) munkatársaként az eseményeken. Ha nem is nyújtottam mindig 100%-os teljesítményt, azért legbelül nagyon élveztem!

A 4 nap alatt már rengeteg vendéget megkérdeztünk. Színészek, rendezők, táncosok, önkéntesek és lelkes nézők hadát kaptuk mikrofonvégre álmos reggeleken és vidám délutánokon. Személy szerint jópár külföldi vendégekkel is beszéltem, (spanyolokkal, franciákkal, kanadaiakkal, horvátokkal, hollandokkal...sőt, szinte még ukránokkal is!) , akik elhoztak egy szeletet hazájuk alternatív színházi kultúrájából. Tehát törzshallgatóink sem maradtak új információk nélkül.

S hogy mit tetszett legjobban? Ezt még nem merném teljes bizonyossággal ország-világnak kikürtölni. De elképzelhető, hogy hetek múlva sem születik válasz.

De miért is beszélek úgy, mintha már vége lenne?! Talán azért, mert tegnap délután már kezünkbe foghattuk sokunk kemény munkájának gyümölcsét, a 2008-es fesztiválújságot, az Ex-Stasist. Ilyenkor az ember hajlamos azt érezni, hogy lezárult valami. De ez nincs így! Hiszen még ma is tart a Thealter!!! 

A stáb egyre karikásabb szemekkel ül a régi zsinagóga udvarán, és várja a kávét és a sütit, amit ígértem nekik. (Sietek, nem marad el! ;) Még ma is lesz számos előadás, és mi még mindig kint vagyunk a helyszínen. Lehet nekünk hozni csokit, sütit, pizzát és minden más finomságot, továbbá találkozhattok velünk a zárópartin, a piros úszóházon ma este.  Továbbra is várjuk a piros pöttyös kuka történetét! Hamarosan én is élőben a zsina udvaráról. Addig is legyetek nyitottak! Éljen a metamorphosis :)

uttam

Válogatás a Thealter Rádiós hangulatfotóimból itt:

 http://picasaweb.google.hu/uttam.devi/RDiMIThealter0802

Kezdeném egy linkkel:

http://www.williamdick.com/

Július 17-én ismét abba a nehéz helyzetbe kerültünk, hogy angolul kellett vezetnünk a műsort, de megint bebizonyosodott, hogy korántsem nehéz, sőt, lehet, hogy jobban is megy, mint magyarul?:) William Dick londonban élő skót származású festőművész és művésztanár (a London College-on tanít) volt a vendégünk. Ha megnéztétek a linket, nyilván rájöttetetek, hogy ez az ő honlapja. A 14. Szegedi Művésztelep résztvevője volt idén (is), s mi megragadtuk az alkalmat, hogy egy eddig még be nem mutatott kultúráról beszélgessünk a Dzsungelben.

 Először a nyelvről beszéltünk: megállapítottuk, hogy ő erős skót akcentusú standard angolt beszél, de ez különbözik a skót nyelvtől (amely lényegében az óangol egyik máig fennmaradt dialektusa), de méginkább különbözik a skótoknak tulajdonított gael nyelvtől. Ez utóbbi olyannyira más, hogy teljesen külön nyelvcsaládba tartozik (germán helyett a keltába). Politikai okokból kellett áttérniük a germánabb nyelvekre, a 16. században.

Megtudtuk, hogy honnan ered a "skótok zsugoriak" label, valamint az ebből születtett különösen bugyuta viccek rengetege: Edinborough városában volt található a sziget pénzügyi központja, s fejlettebb volt a bankszektoruk, mint az angoloknak. Sőt, Andrew Carnagie, az amerikai történelemből ismert milliomos is innen jött, hogy pénzügyileg támogassa az épülő-bővülő Amerikát a 19. században.

Megismerhettünk néhány skót kulturális terméket is: elsőként a skót dudát, amely a modern skót zenében is megtalálható; a whisky-t, mint tipikus skót italt:), haggis-t, mint tipikus skót ételt, amit az angolok előszeretettel csúfolnak élőlényként, amelyik bármikor leszaladhat a tányérodról. Továbbá a skót szoknya is előkerült, a kilt mint skót nemzeti ruhadarab: történelme egészen triviális: a hideg éghajlatú országban a derék köré csavart melegítőként használták először, majd az előkelő, arisztokrata családok voltak, akik "divatba hozták", és emblematikussá tették a skótok számára, a leghíresebb ilyen a Stuart család. Ezek különböző színvilágai jelezték különbséget az egyes "klánok" között. amit fontos róla megjegyezni, hogy az a szokás, hogy nem vesznek alá semmilyen alsóneműt, és emellett egészen nehéz és durva anyagból készül. Ám Billy szerint, ha ezt a kritériumot mellőzzük, egészen kényelmes viselet - ő maga egyszer hordott ilyet.

Végül fontosnak éreztük, hogy kicsit Billy művészetéről is szót ejtsünk. Ezt nem érdemes itt taglalni: a fenti linken magukért beszélnek a képek. Annyit elmondott, hogy nonfiguratív festészetével nem tartozik atipikus skót festők közé. Módszere, hogy sokat utazik és gyűjti az inspirációt a látott tájakból, városokból, eseményekből, amelyeket a sajátos vonalaival jelenít meg.

Augusztus 2-ig lehet megtekinteni a képeit a REÖK palotában, mint ahogy az összes többi résztvevő munkáit, akik eljöttek az idei művésztelepre.

Amikor a július 10-i adásról éppen kezdtünk lemondani vendég híján, egy órával a műsor előtt kilátogattam a boszorkányfeszitválra, azzal a kósza abszurd ötlettel, hogy így be tudok esetleg szervezni egy last minute vendéget. Magam sem gondoltam volna, hogy sikerrel járok, de örülök, hogy így alakult: egy átlagosnál rövidebb, de jó kis műsort hoztunk össze, és megismerhettünk egy különleges hölgyet. Tehát ahogy épp jött le a színpadról (ő volt a sámánbemutató narrátora), csuhájánál fogva berángattam a stúdióba, de szelíd erőszakosságom ellenére dr Major Amira nagyon készséges volt. Szívesen ellógott egy órácskára a fesztiválról, hogy meséljen nekünk a Dzsungelben: sámánokról, boszorkákról és magáról a fesztiválról.

Rövidke idő állt rendelkezésére, így a teljes órát nem töltöttük ki, de választ kaptunk pár kérdésünkre. Ki is az a sámán? Több csonttal/burokban/sok hajjal/holdtöltekor született, kivételes látói képességeket birtokló fiúgyermekből lehetett csak sámán, akit 7 éves kora után "sámániskolában" taníttatták és különféle beavatási szertartásokon részt vett. A jövőbelátás, kézrátétellel való gyógyítás - mind állatok, mind emberek gyógyítása- előnyt jelentett, valamint az állatok megszelídétése és velük való kommunikáció is. Az is előfordult, hogy nekik tulajdonítottak időjárási válzotásokat- ezzel is tiszteletet értek el. Szóba került a "multifunkciós" eszközük, a dob is. A dobnak különös szerepe van: nem csak a rítushoz vagy kommunikációhoz volt kellék, hanem egyfajta közlekedési eszköz is volt: persze nem gurultak rajta (mint ahogy én azt először hittem:)), hanem repültek, ugyanis az ló bőre, amelyből a dob készült, képes arra, hogy gazdjátá elröptesse - egyfajta táltosparipává változott a dob. Esett szó arról is, hogy kik a garabonciások/garboncás: ő a külföldről, hosszú kóborlásból hazatért diák, igen sokrétű műveltségű, és ezekkel a tulajdonságaikkal csodálatot vívtak ki az egyszerű jobbágyság körében.

MIvel kevés időnk volt, a sámánok igencsak rövid jellemzése után rátértünk magára a fesztiválra, ugyanis mi, műsorvezetők is gyanakvással tekintettünk rá, és kíváncsiak voltunk, hogy mit is takar valójában. Meg kell hagyni, hogy még mindig akad néhány olyan programpont, amiről nehezen lehetne engem meggyőzni, hogy van létjogosultsága, de összességében meglepően komoly történeti, mitológiai alapokra épült a fesztivál tematikája, és ahogy Amira elmondta, komoly munkát is igényelt ezeknek a történeteknek a felkutatása. Minden nap más-más személy tiszteletére épült: Lucretia Borgia, Szent Amáta, Lilith, Izabella, a XIV. századi francia varázslónő, valamint Évrarde XIV. századi alkimista lettek az "ünnepeltek". Mindig az adott nap névnapjának megfelelő nevű szentet, boszorkányt, mitológiai személyt kerestek. Amira mindegyiküknek elmondta külön-külön a történetét, amelyeket nagyon érdekesnek találtunk. Amit kiemelnék, az a "Nóra, Lilli" napján ünnepelt Lilith története: az ő történetét hallgatva rájön ugyanis az ember, hogy a kanonizált szent iratokon túl, az apokrif iratok mennyi titokzatos, megdöbbentő történetet osztanak meg velünk. Lilith, egy ősi héber mítosz szerint Ádám első párja volt, aki elhagyta Ádámot és felemelkedett a levegőbe, és őt tartják a Sátán felbujtójának éva megkísértésére. Legismertebb ábrázolása és részletes története itt tekinthető meg.