Nyugtalanul járkáltam fel-alá az utcában...idegesítő, amikor a vendég késik. Már betettük a szignált, és egy zene után beköszöntünk, igazán ideje lenne elkezdeni. Pont visszamennék a stúdióba, amikor fél méterrel a "normál szint" alatt (fekvő chopperbiciklivel) elzúg mellettem Szőke Árpád, a a vendégünk. Futás a stúdióba. Több mint 10 perces késéssel már nincs lehetőség ráhangolódni, rövid a műsoridő, így hát belecsapunk a közepébe.

- Kultúra? Vallás? Mit takar a "Rainbow" elnevezés. - Ellenkultúra- hangzik rögtön a válasz. A hippi érában felébredt a fiatalokban az a vágy, hogy visszatérjenek a természeti gyökerekhez. Ennek folyományaként 1972-ben megtartották az első Szivárvány találkozót. Ugyan ez a mozgalom még csak pár évtizedes, már hopi indián próféciák is megjósolták az eljövetelét: eszerint a jóslat szerint eljönnek majd a Szivárvány Harcosai, akik megmentik a Földet a pusztulástól.

Az indián gyökerek mellett számos más kultúrából/vallásból is táplálkozik ez a "massza": zsidó, krisna-tudatú, saiva, buddhista, jóga-filozófia, viking és sámánista elemek is jól megférnek egymás mellett. A lényeg az élő hit a természeti erőkben, a transzcendens erőkben - de semmiképp sem intézményesített formában. Ez egy szervezetlen szervezet. Léteznek bizonyos alapelvek, bár ezek sincsenek sehol kanonizálva. A Szivárvány Mozgalom a bázisdemokráciára épül: ez azt jelenti, hogy a kérdéses ügyeket addig tárgyalják, amíg mindenki egyet nem ért az adott döntéssel.

A találkozók egyik alapelve az üzletmentesség. Számomra ez elég hihetetlen a mai világban, de állítólag működik. Naponta két étkezés van a közös tűz körül, amik után pár ember körbejár a varázskalappal. (Árpi elárulta, hogy a köztudatban élő sztereotipikus hippi kinézet nem is olyan hamis. Hosszú hajú, színes öltözékű emberek énekelve, táncolva körbejárnak a kalappal...) Ebbe a kalapba gyűjtik a hozzájárulásokat, ami mindenki lelkiismeretére/lehetőségeire van bízva. Ebből veszik meg a következő étkezéshez szükséges alapanyagokat - lehetőleg helyi termelőktől szerzik be a vegyszermentes zöldségeket.

A Rainbow Fesztivál helyszínéül mindig valamilyen érintetlen környezetet választanak. Általában hegyvidéken. Fontos, hogy legyen a közelben forrás ( = tiszta ivóvíz) és folyó (fürdési lehetőség). Igyekeznek csak ott helyben megtalálható alapanyagokból építkezni - ezért általában indián sátrakat, ún. tipiket építenek. Van egy főtipi: itt zajlanak a tanácskozások. Építenek még közös konyhát, információs központot (ahol beszerezhetők a táborhoz szükséges térképek) és "Welcome centert". Létezik elsősegély-nyújtó hely is, hiszen egy-egy ilyen találkozón gyakran többezer ember fordul meg.

A központi tűz körül zajlanak az étkezések és a nagyobb összejövetelek. Itt hirdetik ki a különféle workshopokat, tanfolyamokat. Másik fő szabály (elviekben) az elektromosság nélkülözése. Éppen ezért nincsenek nagy erősítők vagy DJk. Mindenki viszi a saját hangszerét, és ha elég sok jó dobos összejön, fergeteges bulik alakulnak. Alapvetően elutasítják a drogokat, az alkoholt és a dohányt mindenképpen. Inkább természetes módszerekkel érik el a tudtatmódosítást.

Képzeljünk el egy indián izzasztókunyhót... Jó, jó... csak próbáljuk meg. Rengeteg ember egymás mellett. Bent forróság, sötét és iszonyat füst... Nem, ez nem kínzóeszköz, hanem egy tisztító szertartás. Az a cél, hogy az ember rosszul legyen - szimbolikusan meghalljon, hogy újraépíthesse magát darabjaiból.

Felmerül a kérdés, hogy ahol ennyi ember van, vajon kell-e "security". Árpi még nem látott erőszakos eseményeket, de állítólag Oroszországban betörtek Babilonból (így nevezik a szivárványosok a külvilágot) a kommandósok. Ezekre az esetekre vannak bizonyos tanácsok, pl. h mindenki üljön le vagy feküdjön le a földre (a lényeg az erőszakmentesség). De közösségen belül létezik egy jelszó is:  shanti (szanszkritül béke) - ezt hallva mindenki köréjük gyűlik és figyel - általában már a közösség ereje önmagában is hatásos.

Azonban "Babilonból" nemcsak fegyveresek jönnek, hanem például érdeklődő helyiek is. Vendégünk elmesélte, hogy a legutóbbi találkozón látott idős néniket, akik a környéken laknak, és betévedtek a tábor területére. Azt mondta, ők is együtt táncoltak a közösséggel, láthatóan tetszett nekik az atmoszféra.

Marietta értesült egy hippi kolóniáról Spanyolországban. Kiderült, hogy Árpi is hallott róla, sőt, élt is pár hónapot Beneficióban. Ez Andalúziában található, Granadához közel. Mesélt nekünk a paradicsomi állapotokról: a gyönyörű természetről, vízesésekről. Rendkívül sokféle ember él ott: olyanok, akik nem találták meg az anyagi számításukat Babilonban, fogyatékosok, de vagyonos emberek is, akik a hegy tetején épült tipijükben tovább dolgoznak a mobil-internet segítségével.

Sajnos ezen a ponton lejárt a műsoridőnk. Nem sikerült többet megtudnunk Beneficióról, ahogy arról sem, mi az a "látomás kör", a "shit pit", a "beszélő fa", vagy arról, hogy vajon mindenki meztelenül rohangál-e arrafelé. Majd talán legközelebb! :)

A Rainbow-fesztiválokat titokzatos hangulat és mítoszok fedik. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az internet ellenére még ma is leginkább a szájhagyomány útján terjed a híre. 1998-ban (a hazai napfogyatkozás évében) Magyarországon, a Bakonyban volt a találkozó - közel tízezer ember részvételével. Idén Szerbiában volt, jövőre Ukrajnában lesz. Ám itthon is vannak havi rendszerességű találkozók, az azóta már a közösséghez tartozó "Szivárványföldön", Bakonybél közelében.

Egyébként a műsor alatt lelkes kommunikáció szakos hallgatók filmet is forgattak MIrólunk (azt úgy mondom, mintha jómagam nem közéjük tartoznék...) - de mi nem zavartattuk magunkat!

Ha szeretnétek többet megtudni, jelezzétek!