DZSUNGEL- kultúrkalandok

A június 26-i adásunkba a változatosság kedvéért vizsga-és szigorlatözön közepette ültünk be, de ahhoz képest szépen érintettünk sok témát az indiai tánc világából. Vengédem Uttam volt... így 1-1-re egyenlítettünk abban, hogy mi, műsorvezetők hányszor vendégeskedtünk a Djungel történelme során (én áprilisban bluesoltam).

Tehát műsorvezetőtársam ebben az egy órában Bharatanatyam táncosként ült velem szemben. Bevezető beszélgetésünkből megtudhattuk az ő személyes, igencsak korai kezdettel indult kötősédét ehhez a tánchoz, majd a történetre tértünk. Legősibb- hangzott rögtön az első mondatban. Már többször szóba került műsorunkban, hogy az indiai kultúra egyes darabjai, konkrétan a Védák, a világ legősibb szent iratai közé tartoznak. Uttam elmondta, hogy elképzlehető, hogy a Bharatanatyam sincs másképp: nemcsak Indiában, hanem a világon is a legősibb idők óta ápolt tánchagyomány. Voltak azonban elődjei, válfajai, amiket alapként tartanak számon: ilyen a Natjasastra (színházművészet alapköve). Ennek keletkezését Brahma-nak tulajdonítják, aki Bharatamuni nevű szentnek diktálta le az alapokat (annak ellenére, hogy Siva az, akit egyébként a tánc isteneként tartanak számon). Itt szóba jött egy kis etimológia is: az egyik verzió szerint az ő nevéből ered, míg a második szerint a névadók a legkevésbé "stigmatizált" (mai szóhasználatban: a politikailag legkorrektebb:)) nevet szándékoztak adni neki, ugyanis tükörfordításban a Bharatanatyam annyit tesz, mint indiai tánc. A harmadik verzió egy mozaikszó kibontása: bhava= érzelem + raga= dallam + tala=ritmus; ezek kezdőszótagjai teszik ki az elnevezést, mert mindhárom egyaránt fontos elemek.

 A tánc történetében nagyon fontos szerepet tölt be a Devadasi táncosnői rendszer, amiről bővebben egy lejátszott interjúból hallhattak a rádióhallgatók. Egy olyan hölgy beszélt ( a holland Saskia Kerseboom), aki egy igazi devadasi-tól tanult táncolni: tőle tudhattuk meg, hogy mi is ez a rendszer, kikből áll, mi volt a feladatuk? Elmondta, hogy ezek a hölgyek a templomok, királyi udvarok "alkalmazottjai" voltak: énekhangjuk, nőiességük és műveltségük fitogtatása volt a feladatuk. Egy devadasi énekelve táncol - éneklés által az érzelmek mélyére hatol. Szolgálták az isteneket, hogy boldogok, elégedettek legyenek, így a napjaik igen sűrűek voltak. Mára igen kevesen maradtak, mert a rendszert 1947-ben betiltották, így igen szerencsés az, aki találkozhat eggyel. A betiltásának oka az állam határozata volt: megtisztulni kívántak a "felesleges vallási sallangoktól", a másik ok pedig a rossz hírnév volt. Pedig az interjúalanyunk és Uttam is megerősítette: annak ellenére, hogy kurtizánokként tekintettek rájuk, műveltségük ezt ellensúlyozta.

A műsor második felében elérkeztünk el a tánc konkrét "összetevőihez". A technika igencsak nehéz: össze kell koordinálni a lábat, a kezet és az arcot (itt külö az érzelmeket és a szemmozgást). A színpadi előadások felépítésének mindig van koncepciója: invokáció (virágáldozat), alaripu (tiszta tánc, a test kibontása), kautavam (istenséget leíró tánc), dzsatiszvaram (újabb tiszta tánc, lépések kombinálása), sabdam (táncdrámák, általában Krisnáról szóló történetek), varnam (a leghosszabb darabrész, szintén elmesélő), padam (elvont érzelmeket mefjelenítő tánc), tillána (lezáró tiszta tánc). A technikához még annyit tettünk hozzá, hogy ez átlalában egy szólóműfaj, csak monumentális esetekben vannak többen a színpadon, illetve az improvizáció nélkülözését a tánclépésekben: talán ettől is olyan nehéz. 

Végezetül a bharatanatyam modern ágáról is esett szó: a balett nagyon felkapta a műfajt, a modern tánc különböző képviselői is kiutaztak Indiába, hogy az ő eszköztáraikba alkalmazni tudják a bharatanatyam elemeit.

Ezzel befejeztük az India hónapunkat. Nyáron ad-hoc tematikát követünk, de biztosan előjön még ez a kultúrkör. Aki megy nyaralni, annak szépet, és aki marad, az hallgasson minket továbbra is!

Dzsungel-lányok