Sziasztok!
Az utolsó, Afrikával foglalkozó tematikus adásunkban a Kikoa társulatot láttuk vendégül. Azaz láttam vendégül, mert Enikő épp a Benefit együttessel koncertezett. Időközben rájöttem, hogy jubileumi adás volt. Bizony ám. Mert volt, akinek a 100. műsora volt a héten, nekünk csak a 10. - de ennek is nagyon örülünk, alkalom adtán majd jól megünnepeljük! :D És ez alkalomból lement életünk első konzerv adása is. Nem célunk előre felvett anyagokat közreadni, de a vendégeinknek így felelt meg, és azt hiszem, a végeredményt hallva senki nem haragudhat érte.
Szóval jelen volt a Kikoa társulat három tagja, nevezetesen: Czabarka Zsuzsanna, Sarungi Emőke és Tóth Andrea. A másik két tag nem tudott eljönni, Hrivnák Rolandot a munkája nem engedte, Lengyel Kata pedig Linzben tanul a táncművészeti akadémián. De négyen is elég nagy felfordulást csináltunk a stúdióban, rossz nyelvek szerint az én Yogi teám tehet mindenről.
A Kikoa társulat egyidős a Rádió MI-vel, három éve született. Magának a Kikoa szónak két jelentése van a szuahéli nyelvben:
1. Közösen csinálni valamit (akár külön időben és térben, ami végül mégis összeáll egy egésszé)
2. Közösen főzni és megenni
Azt hiszem, ez magáért beszél, de a társulat céljáról még írnék néhány szót. Az ötlet egy álomból született, Emőke naplója járt kézről kézre, melyben megírta a saját történetét. Ebből született a Luó herceglány meséje. És hogy miért pont luó és miért pont herceglány? Sarungi Emőke nagyapja a mai Tanzánia területén élő Luó törzs királya volt. Így a mese az ő személyes története, identitáskeresése, megnyugvása. A történet lényege, az én tollamból:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. A Lány elindult, hogy megtalálja a Boldogságot. Útközben találkozott a Madárral, a Medvével, a Farkassal, a Rókával, a Sárkánnyal. A Medvétől nyert Erő, a Farkastól kapott Szívósság és a Rókától szerzett Ravaszság felsegítették a Hegy tetejére. A Hegy túloldalán egy egészen másfajta világot látott. Megismerkedett a Sárkánnyal, aki mesélt neki a Fiúról. És az út végén létrejött a Találkozás...
Hozzám nagyon közel áll ez a darab- egészen pontosan árny- és táncjáték. Talán azért, mert én is a boldogságot keresem, mint mindenki más. De sokkal inkább azért, mert én is kultúrák találkozásából születtem, így talán jobban átéreztem a történetet.
Beszélgettünk a munkafolyamatokról, hogy hogyan állt össze ez az egész egy nagy közös valamivé, hogy csiszolódtak egymáshoz a tagok. Hiszen erről szól a Kikoa- "közösen csinálni valamit". A darab fontos részét képezte a zene is, amelyben Richard Bonán kívül Fábri Géza és Ivanovics Tünde, valamint a Mehari Garoba zenekar is részt vett. A Madárka című vezérdalt külön az egyik jelenetre komponálták. Sok mindenről beszéltünk ennek kapcsán, de nem lehet mindent szavakban visszaadni. Tessék meghallgatni!
Sajnos a Luó herceglány mesjét már/egyelőre/ nem lehet látni (legfeljebb Kocsor Erika werkfilmjét). Az alkotók úgy érzik, hogy a darab egy szép ívet futott be, és az utolsó, nyolcadik előadásnál, mely az Afrika-völgyben volt, letettek valamit... Azonban a lányok elárultak néhány titkot a készülő új darabról is, melynek munkacíme a Haragdarab. Ez is egy általános, de mindenkit foglalkoztató témát dolgoz fel. Az agresszióról szól, és az őszi kulturális fesztiválon már láthatjuk is!
Beszélgettünk továbbá az Emőke és féltestvére, Maria Sarungi Tsehai által szervezett Tingatinga- kiállításról is, amely még május 7-ig látható a REÖKben. Edward Saidi Tingatinga tanzán festő volt, egy festészeti stílus elindítója. A Tingatinga-festők különlegessége, hogy harsány színekkel, biciklizománc-festékkel festenek, régebben farostlemezre, most már vászonra. A mindennapok jelennek meg a képeken, előszeretettel ábrázolnak stilizált állat- illetve növényvilágot. A képek nagyon színesek, soha nem szimmetrikusak, mégis elképesztő harmóniát sugároznak, a mérsékelt megvilágítással, különleges kerettel együtt egyedülálló élményt nyújt. És ami nagyon fontos, ami miatt valóban kihagyhatatlan: van egy Dzsungel című alkotás! :D Bizony, Abdallah Chilamboni festette, akinek a nagymamája Tingatinga nővére volt. A tárlat Magyarországon kuriózumnak számít, május végén Budapesten látható egy hétig a Fészek Klubban, majd Bajára vándorolnak a képek.
Az adás alatt a Luó herceglány meséjéből halhattok zenei betéteket és rövidebb részleteket. Engem kiráz a hideg, olyan jól sikerült megidézni a hangulatát. (Köszönet érte Medvegy Gábornak is!) Az archívumban csak egy hétig lesz fenn, ezért téssék időben klikkelni! Májusban a vallásokkal foglalkozunk, igyekszünk minél érdekesebb témákkal jelentkezni akkor is. Maradjatok velünk!
" - Soha nem hittem volna, hogy elindul a saját útján- olyan sokáig fogva tartotta mindaz, ami történt...
- Mit csinálsz itt egyedül, Lányka?
- Elindultam otthonról, hogy megkeressem a boldogságot! Milyen szép vagy, milyen csillogó... Olyan vagy, mint egy Igaz Történet! Tudod, merre van a Boldogság?
- Te még mindig nem tudod? Te még nem tudod, hogy mélyen, mindenkinek bent a szívében? Csak ott... egyedül..."
Az utolsó, Afrikával foglalkozó tematikus adásunkban a Kikoa társulatot láttuk vendégül. Azaz láttam vendégül, mert Enikő épp a Benefit együttessel koncertezett. Időközben rájöttem, hogy jubileumi adás volt. Bizony ám. Mert volt, akinek a 100. műsora volt a héten, nekünk csak a 10. - de ennek is nagyon örülünk, alkalom adtán majd jól megünnepeljük! :D És ez alkalomból lement életünk első konzerv adása is. Nem célunk előre felvett anyagokat közreadni, de a vendégeinknek így felelt meg, és azt hiszem, a végeredményt hallva senki nem haragudhat érte.
Szóval jelen volt a Kikoa társulat három tagja, nevezetesen: Czabarka Zsuzsanna, Sarungi Emőke és Tóth Andrea. A másik két tag nem tudott eljönni, Hrivnák Rolandot a munkája nem engedte, Lengyel Kata pedig Linzben tanul a táncművészeti akadémián. De négyen is elég nagy felfordulást csináltunk a stúdióban, rossz nyelvek szerint az én Yogi teám tehet mindenről.
1. Közösen csinálni valamit (akár külön időben és térben, ami végül mégis összeáll egy egésszé)
2. Közösen főzni és megenni
Azt hiszem, ez magáért beszél, de a társulat céljáról még írnék néhány szót. Az ötlet egy álomból született, Emőke naplója járt kézről kézre, melyben megírta a saját történetét. Ebből született a Luó herceglány meséje. És hogy miért pont luó és miért pont herceglány? Sarungi Emőke nagyapja a mai Tanzánia területén élő Luó törzs királya volt. Így a mese az ő személyes története, identitáskeresése, megnyugvása. A történet lényege, az én tollamból:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. A Lány elindult, hogy megtalálja a Boldogságot. Útközben találkozott a Madárral, a Medvével, a Farkassal, a Rókával, a Sárkánnyal. A Medvétől nyert Erő, a Farkastól kapott Szívósság és a Rókától szerzett Ravaszság felsegítették a Hegy tetejére. A Hegy túloldalán egy egészen másfajta világot látott. Megismerkedett a Sárkánnyal, aki mesélt neki a Fiúról. És az út végén létrejött a Találkozás...
Hozzám nagyon közel áll ez a darab- egészen pontosan árny- és táncjáték. Talán azért, mert én is a boldogságot keresem, mint mindenki más. De sokkal inkább azért, mert én is kultúrák találkozásából születtem, így talán jobban átéreztem a történetet.
Beszélgettünk a munkafolyamatokról, hogy hogyan állt össze ez az egész egy nagy közös valamivé, hogy csiszolódtak egymáshoz a tagok. Hiszen erről szól a Kikoa- "közösen csinálni valamit". A darab fontos részét képezte a zene is, amelyben Richard Bonán kívül Fábri Géza és Ivanovics Tünde, valamint a Mehari Garoba zenekar is részt vett. A Madárka című vezérdalt külön az egyik jelenetre komponálták. Sok mindenről beszéltünk ennek kapcsán, de nem lehet mindent szavakban visszaadni. Tessék meghallgatni!
Sajnos a Luó herceglány mesjét már/egyelőre/ nem lehet látni (legfeljebb Kocsor Erika werkfilmjét). Az alkotók úgy érzik, hogy a darab egy szép ívet futott be, és az utolsó, nyolcadik előadásnál, mely az Afrika-völgyben volt, letettek valamit... Azonban a lányok elárultak néhány titkot a készülő új darabról is, melynek munkacíme a Haragdarab. Ez is egy általános, de mindenkit foglalkoztató témát dolgoz fel. Az agresszióról szól, és az őszi kulturális fesztiválon már láthatjuk is!
Beszélgettünk továbbá az Emőke és féltestvére, Maria Sarungi Tsehai által szervezett Tingatinga- kiállításról is, amely még május 7-ig látható a REÖKben. Edward Saidi Tingatinga tanzán festő volt, egy festészeti stílus elindítója. A Tingatinga-festők különlegessége, hogy harsány színekkel, biciklizománc-festékkel festenek, régebben farostlemezre, most már vászonra. A mindennapok jelennek meg a képeken, előszeretettel ábrázolnak stilizált állat- illetve növényvilágot. A képek nagyon színesek, soha nem szimmetrikusak, mégis elképesztő harmóniát sugároznak, a mérsékelt megvilágítással, különleges kerettel együtt egyedülálló élményt nyújt. És ami nagyon fontos, ami miatt valóban kihagyhatatlan: van egy Dzsungel című alkotás! :D Bizony, Abdallah Chilamboni festette, akinek a nagymamája Tingatinga nővére volt. A tárlat Magyarországon kuriózumnak számít, május végén Budapesten látható egy hétig a Fészek Klubban, majd Bajára vándorolnak a képek.
Üdv,
a Dzsungel-lányok
a Dzsungel-lányok
" - Soha nem hittem volna, hogy elindul a saját útján- olyan sokáig fogva tartotta mindaz, ami történt...
- Mit csinálsz itt egyedül, Lányka?
- Elindultam otthonról, hogy megkeressem a boldogságot! Milyen szép vagy, milyen csillogó... Olyan vagy, mint egy Igaz Történet! Tudod, merre van a Boldogság?
- Te még mindig nem tudod? Te még nem tudod, hogy mélyen, mindenkinek bent a szívében? Csak ott... egyedül..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.