Kezdeném egy linkkel:
Július 17-én ismét abba a nehéz helyzetbe kerültünk, hogy angolul kellett vezetnünk a műsort, de megint bebizonyosodott, hogy korántsem nehéz, sőt, lehet, hogy jobban is megy, mint magyarul?:) William Dick londonban élő skót származású festőművész és művésztanár (a London College-on tanít) volt a vendégünk. Ha megnéztétek a linket, nyilván rájöttetetek, hogy ez az ő honlapja. A 14. Szegedi Művésztelep résztvevője volt idén (is), s mi megragadtuk az alkalmat, hogy egy eddig még be nem mutatott kultúráról beszélgessünk a Dzsungelben.
Először a nyelvről beszéltünk: megállapítottuk, hogy ő erős skót akcentusú standard angolt beszél, de ez különbözik a skót nyelvtől (amely lényegében az óangol egyik máig fennmaradt dialektusa), de méginkább különbözik a skótoknak tulajdonított gael nyelvtől. Ez utóbbi olyannyira más, hogy teljesen külön nyelvcsaládba tartozik (germán helyett a keltába). Politikai okokból kellett áttérniük a germánabb nyelvekre, a 16. században.
Megtudtuk, hogy honnan ered a "skótok zsugoriak" label, valamint az ebből születtett különösen bugyuta viccek rengetege: Edinborough városában volt található a sziget pénzügyi központja, s fejlettebb volt a bankszektoruk, mint az angoloknak. Sőt, Andrew Carnagie, az amerikai történelemből ismert milliomos is innen jött, hogy pénzügyileg támogassa az épülő-bővülő Amerikát a 19. században.
Megismerhettünk néhány skót kulturális terméket is: elsőként a skót dudát, amely a modern skót zenében is megtalálható; a whisky-t, mint tipikus skót italt:), haggis-t, mint tipikus skót ételt, amit az angolok előszeretettel csúfolnak élőlényként, amelyik bármikor leszaladhat a tányérodról. Továbbá a skót szoknya is előkerült, a kilt mint skót nemzeti ruhadarab: történelme egészen triviális: a hideg éghajlatú országban a derék köré csavart melegítőként használták először, majd az előkelő, arisztokrata családok voltak, akik "divatba hozták", és emblematikussá tették a skótok számára, a leghíresebb ilyen a Stuart család. Ezek különböző színvilágai jelezték különbséget az egyes "klánok" között. amit fontos róla megjegyezni, hogy az a szokás, hogy nem vesznek alá semmilyen alsóneműt, és emellett egészen nehéz és durva anyagból készül. Ám Billy szerint, ha ezt a kritériumot mellőzzük, egészen kényelmes viselet - ő maga egyszer hordott ilyet.
Végül fontosnak éreztük, hogy kicsit Billy művészetéről is szót ejtsünk. Ezt nem érdemes itt taglalni: a fenti linken magukért beszélnek a képek. Annyit elmondott, hogy nonfiguratív festészetével nem tartozik atipikus skót festők közé. Módszere, hogy sokat utazik és gyűjti az inspirációt a látott tájakból, városokból, eseményekből, amelyeket a sajátos vonalaival jelenít meg.
Augusztus 2-ig lehet megtekinteni a képeit a REÖK palotában, mint ahogy az összes többi résztvevő munkáit, akik eljöttek az idei művésztelepre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.