Kedves hallgatók!
Nyarunkat egy forró, karibi hangulatú adással indítottuk. A zenei válogatásban Enique mindent belepakolt, amit csak nem szégyellt: így volt jamaikai ska, reggae és latinos muzsika is. A dallamok predesztinálták a témát - vendég híján ugyan, de igyekeztünk többet megtudni a karibi térség őslakóiról, a Taínókról.
A taínók körülbelül 8000 éve érkeztek a közép-amerikai szigetvilágba. Természethez közel álló emberek voltak, ezért igen csodálkoztak, amikor az első európai hódítókat meglátták: ruhás, szakállas, fehérbőrű férfiakat. Akkor még biztosak voltak benne, hogy az égiek küldték őket.
Egyfajta természetvallást követtek, a Zemikben, azaz lelkekben hittek. Az egyik legfontosabb szertartásuk, a Cohoba, ahol egy hallucinogén port lélegeztek be, hogy könnyebben kapcsolatot teremthessenek a Zemikkel. Nem féltek a sötéttől, de a gyerekeket arra tanították, hogy a sötét Opia, azaz az ősök szellemének birodalma, aki elvarázsolja azokat a nőket, akik éjjel kint bóklásznak ahelyett, hogy a családjukkal lennének. Egyébként Opia ugyanolyan volt, mint az emberek, azzal a kivétellel, hogy nem volt köldöke. Szóval lányok, óvakodjatok a sötétben köldök nélkül lopakodó lényektől!!! :)
A temetési ceremónia a minkétől eltérő: kifüstölték a halottakat, majd ruhába becsavarták a testet. A fejet külön tárolták, mert úgy gondolták, hogy abban van a lélek. Azt egy kosárban őrizgették, lelógatták a családi fészek plafonjáról.
Komoly barlang-kultuszuk volt. Egyes eredetmítoszok is a barlanghoz köthetőek, de gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. A gyógyítás egyébként a nők monopóliuma volt. Ma is jellemző a karibi térségre az Espiritismo, amely az afrikai, az indián és a keresztény vallások elegye. Itt is fontos szerepe van a "boszorkányoknak", azaz a különféle gyógynövények jó ismerőinek.
Két dolgot is köszönhetünk ennek a népnek: egyrészt ők találták fel a smiley-kat!!! (Bizony, Harvey Ball csak koppintott!) Számos barlangban megtalálható a mai mosolygós arcocskához hasonlatos stilizált ábra. A másik a foci. A taínók egy Batey nevű játékot játszottak, melynek lényege, hogy egy nehéz bőr labdát kellett kéz nélkül az ellenfél oszlopáig eljuttatni.
A műsorban volt még szó a Taínó gasztronómiáról és a mai modern, hibrid kultúrájukról is. Szerettem volna taíno irodalmat felolvasni, de a nyelv a 16. században kihalt, a hódítóknak köszönhetően. Ennek ellenére ma is nagyon sokan vallják magukat taínónak, pl. Puerto Riconak 61 százaléka.
A műsor sajnos már (és egyelőre!) nincs fenn az archívumban, de azért hallgassátok továbbra is a Rádió Mi műsorait.
Üdv,
a Dzsungel-lányok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.