Amikor a július 10-i adásról éppen kezdtünk lemondani vendég híján, egy órával a műsor előtt kilátogattam a boszorkányfeszitválra, azzal a kósza abszurd ötlettel, hogy így be tudok esetleg szervezni egy last minute vendéget. Magam sem gondoltam volna, hogy sikerrel járok, de örülök, hogy így alakult: egy átlagosnál rövidebb, de jó kis műsort hoztunk össze, és megismerhettünk egy különleges hölgyet. Tehát ahogy épp jött le a színpadról (ő volt a sámánbemutató narrátora), csuhájánál fogva berángattam a stúdióba, de szelíd erőszakosságom ellenére dr Major Amira nagyon készséges volt. Szívesen ellógott egy órácskára a fesztiválról, hogy meséljen nekünk a Dzsungelben: sámánokról, boszorkákról és magáról a fesztiválról.
Rövidke idő állt rendelkezésére, így a teljes órát nem töltöttük ki, de választ kaptunk pár kérdésünkre. Ki is az a sámán? Több csonttal/burokban/sok hajjal/holdtöltekor született, kivételes látói képességeket birtokló fiúgyermekből lehetett csak sámán, akit 7 éves kora után "sámániskolában" taníttatták és különféle beavatási szertartásokon részt vett. A jövőbelátás, kézrátétellel való gyógyítás - mind állatok, mind emberek gyógyítása- előnyt jelentett, valamint az állatok megszelídétése és velük való kommunikáció is. Az is előfordult, hogy nekik tulajdonítottak időjárási válzotásokat- ezzel is tiszteletet értek el. Szóba került a "multifunkciós" eszközük, a dob is. A dobnak különös szerepe van: nem csak a rítushoz vagy kommunikációhoz volt kellék, hanem egyfajta közlekedési eszköz is volt: persze nem gurultak rajta (mint ahogy én azt először hittem:)), hanem repültek, ugyanis az ló bőre, amelyből a dob készült, képes arra, hogy gazdjátá elröptesse - egyfajta táltosparipává változott a dob. Esett szó arról is, hogy kik a garabonciások/garboncás: ő a külföldről, hosszú kóborlásból hazatért diák, igen sokrétű műveltségű, és ezekkel a tulajdonságaikkal csodálatot vívtak ki az egyszerű jobbágyság körében.
MIvel kevés időnk volt, a sámánok igencsak rövid jellemzése után rátértünk magára a fesztiválra, ugyanis mi, műsorvezetők is gyanakvással tekintettünk rá, és kíváncsiak voltunk, hogy mit is takar valójában. Meg kell hagyni, hogy még mindig akad néhány olyan programpont, amiről nehezen lehetne engem meggyőzni, hogy van létjogosultsága, de összességében meglepően komoly történeti, mitológiai alapokra épült a fesztivál tematikája, és ahogy Amira elmondta, komoly munkát is igényelt ezeknek a történeteknek a felkutatása. Minden nap más-más személy tiszteletére épült: Lucretia Borgia, Szent Amáta, Lilith, Izabella, a XIV. századi francia varázslónő, valamint Évrarde XIV. századi alkimista lettek az "ünnepeltek". Mindig az adott nap névnapjának megfelelő nevű szentet, boszorkányt, mitológiai személyt kerestek. Amira mindegyiküknek elmondta külön-külön a történetét, amelyeket nagyon érdekesnek találtunk. Amit kiemelnék, az a "Nóra, Lilli" napján ünnepelt Lilith története: az ő történetét hallgatva rájön ugyanis az ember, hogy a kanonizált szent iratokon túl, az apokrif iratok mennyi titokzatos, megdöbbentő történetet osztanak meg velünk. Lilith, egy ősi héber mítosz szerint Ádám első párja volt, aki elhagyta Ádámot és felemelkedett a levegőbe, és őt tartják a Sátán felbujtójának éva megkísértésére. Legismertebb ábrázolása és részletes története itt tekinthető meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.