Az Egyetemisták Nemzetközi Kulturális Fesztiváljának szervezői, illetve résztvevői voltak az e heti vendégeink. Ha pár szóban kellene jellemezni a fesztivált: 5 nemzet (lengyel, román, moldáv, francia, belga) amatőr színházi találkozója, francia nyelven. Akit érdekel bővebben a program,
Berki Évi, mint a magyar szervezőgárda képviselője elmondta, hogy neki eddig nagyon tetszett minden, és hogy ő is mindenképp ki szeretné próbálni az improvizációs színjátszást. Itt át is adta a szót Richard-nak, a párizsi vendégünknek, aki készségesen megosztotta velünk az improvizáció jelenlétének lényegét a színjátszásban, s ezt párhuzamba állította a mindennapi élettel is. A munkafolyamatot is elmondta, valamint kihangsúlyozta, hogy mi az, ami a próbán és "élesben" is a legfontosabb: az egymásra figyelés. Irina a moldovai színjátszócsoportot képviselte, elmesélte a darabjuk tartalmát; valamint Vanessa, az egyik belga szervező a programpontokról és a fesztivál történelméről számolt be.
Igencsak nem bírtunk magunkkal a műsor végén, és föltettünk egy olyan körkérdést, ami nem egészen a napi témához vágott, de a műsor profiljához elengedhetetlen: népzene. Francia, belga népzene? Ugye, hogy furcsán hangzik? Be is vallották: őszintén csodálják a közép-kelet-európaiakat, akik aktívan ápolják a folklórjukat és igen élénk a táncházélet is. Sanzonok, komolyzene, és valamennyi kelta maradvány - ezek, amik számítanak, ha pedig népzenéhez van hangulatuk, örömmel nyúlnak a Kárpát-Medence és a Balkán népi muzsikája felé.
Mindezek alatt remek jó zenék mentek, (ave StrongDC!!!:)), és itt most egy pillanatra visszaflesselünk a műsor elejére: a Pink Martini előadásában megszólaló Je ne veux pas travailler című slágerre többen dalra fakadtunk a stúdióban: hálásak voltunk ezeknek a pillanatoknak, mert igencsak föloldották az első megszólalás előtti feszültségeket.
Fontos még megemlíteni, hogy minden símán ment. Azazhogy nem érkeztek olyan jószándékú üzenetek a hallgatóktól, hogy kapcsoljuk be a mikrofonjainkat, vagy füleljünk bele a kifelé menő adásba, mert nem biztos, hogy ott úgy szól minden, ahogy mi azt odabenn halljuk, az asztalt meghitten körbeülve. Haladunk:)
Jövő héten újra Közel-Kelet, hastáncolni fogunk! Tessékhallgatni!
Dzsungel-lányok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
uttam 2008.03.26. 19:21:29