Igen, igen, tudjuk... megint elkéstünk a bloggal. Tanulság: tessék minket mindig hallgatni, mert az adás nem marad el! :) Április harmadik adásában Ubaldo Langane volt a vendégünk, Mozambik szülöttje, aki évtizedek óta Szegeden él, és nagyon szívesen mesél a hazájáról.
Mozambik portugál gyarmat volt, a hatvanas években indult függetlenségi mozgalom következtében 1975-ben lett független, 470 év után. A katonai puccs után az országot plgárháború pusztította, legalábbis ezt írják a történelemkönyvek. Ubaldo elmondta, hogy a valóságban ez nem is annyira polgárháború volt, hiszen nagyon sok külföldi zsoldos harcolt az országban, nem annyira honfitársak küzdelme volt ez. Szerinte az egész arról szólt, hogy sok országnak nem tetszett az önálló Mozambik létrejötte. A hosszú harcokat az ország nagyon megsínylette, óriási volt mind az emberi, mind az anyagi veszteség. De az emberek minden ellenére vidámak tudtak maradni. Talán ez a túlélés záloga.
Ebben a "polgárháborúban" a szocialista blokk segítette az országot. Talán a jó kapcsolatnak is köszönhető, hogy Ubaldo már 1986-ban egy sportverseny kapcsán ide látogatott, hosszútávfutóként. Két évvel később ösztöndíjjal került Magyarországra, és elvégezte a JATE programozó-matematikai szakát. Már Mozambikban is elkezdte az egyetemet, az ottani iskolai rendszer hasonlít a nálunk most bevezetetthez. 1975-ben a kormány bezáratta az egyetemeket, nem volt felsőfokú oktatás, és mivel kevés tanár volt, az idősebb diákok tanították a fiatalokat. De sok külföldi is segített, Ubaldonak pl. a 10. osztályban volt egy magyar származású tanára is.
Vendégünk hozott nekünk Mozambiki zenét, amiről megtudtuk, hogy a világörökség részét képezi. Úgy tessék hallgatni! :) Egyébként a mi fülünknek ezek inkább latinos dallamok voltak, ami nem véletlen, hiszen a Latin-Amerikában sok afrikai származású él. De nem akarok belemenni a részletekbe, a mindenféle zenei hagyományokról hallottatok már eleget az előző műsorokban. A fiatalok természetesen ott is csak fiatalok, ugyanúgy szeretnek szórakozni, mint a világ bármely táján. A globalizáció nem volt olyan látványos hatással az országra, hiszen ők soha nem voltak úgy elzárva, mint sokáig a vasfüggöny mögött élő országok.
Latin-Amerikához kapcsolódóan beszélgettünk egy brazil nemzeti étel, ami valójában egy afrikai babos fogás. A sokféle zöldség-gyümölcs és hal változatossá teszi a mozambiki konyhát. Minden térségnek más a jellegzetessége, étvágyfokozónak még két napig tudod meghallgatni a műsort a Rádió MI archívumában.
Beszélgettünk mindenféle nemzeti és családi ünnepekről. Náluk dec. 25-e nem karácsony, hanem a Család Napja elnevezésre hallgat, hogy mindenki ünnepelhessen, tekintet nélkül a vallási hovatartozására.
Mozambik Délkelet-Afrikában található. A világörökség részét képező kultúrák, illetve a gyönyörű természeti kincsek ellenére a hetvenes évek óta nincs említésre méltó turisztikai forgalom Mozambikba. Az elmúlt években javulni kezdett a helyzet, egyre több ember látogat el az országba, aki szeretne megismerkedni az autentikus afrikai kultúrával.
Beszélgettünk a rasszizmusról, az előítéletekről is. Ubaldo nagy különbséget érez a rendszerváltás előtti és utáni helyzet között. Szerinte nem is rasszizmus ez- a legfőbb probléma velünk, magyarokkal, hogy nem a saját tapasztalatunk alapján ítélünk, és közömbössé váltak. Reméljük, hogy ez a műsor sokak számára közelebb hozta Afrikát és a mozambiki kultúrát.
Jövő héten Tanzániáról lesz szó, a Kikoa társulat tagjaival a Luó herceglány meséjéről és a Tingatinga-festészetről beszélünk! Tartsatok velünk akkor is!
Mozambik portugál gyarmat volt, a hatvanas években indult függetlenségi mozgalom következtében 1975-ben lett független, 470 év után. A katonai puccs után az országot plgárháború pusztította, legalábbis ezt írják a történelemkönyvek. Ubaldo elmondta, hogy a valóságban ez nem is annyira polgárháború volt, hiszen nagyon sok külföldi zsoldos harcolt az országban, nem annyira honfitársak küzdelme volt ez. Szerinte az egész arról szólt, hogy sok országnak nem tetszett az önálló Mozambik létrejötte. A hosszú harcokat az ország nagyon megsínylette, óriási volt mind az emberi, mind az anyagi veszteség. De az emberek minden ellenére vidámak tudtak maradni. Talán ez a túlélés záloga.
Vendégünk hozott nekünk Mozambiki zenét, amiről megtudtuk, hogy a világörökség részét képezi. Úgy tessék hallgatni! :) Egyébként a mi fülünknek ezek inkább latinos dallamok voltak, ami nem véletlen, hiszen a Latin-Amerikában sok afrikai származású él. De nem akarok belemenni a részletekbe, a mindenféle zenei hagyományokról hallottatok már eleget az előző műsorokban. A fiatalok természetesen ott is csak fiatalok, ugyanúgy szeretnek szórakozni, mint a világ bármely táján. A globalizáció nem volt olyan látványos hatással az országra, hiszen ők soha nem voltak úgy elzárva, mint sokáig a vasfüggöny mögött élő országok.
Latin-Amerikához kapcsolódóan beszélgettünk egy brazil nemzeti étel, ami valójában egy afrikai babos fogás. A sokféle zöldség-gyümölcs és hal változatossá teszi a mozambiki konyhát. Minden térségnek más a jellegzetessége, étvágyfokozónak még két napig tudod meghallgatni a műsort a Rádió MI archívumában.
Beszélgettünk mindenféle nemzeti és családi ünnepekről. Náluk dec. 25-e nem karácsony, hanem a Család Napja elnevezésre hallgat, hogy mindenki ünnepelhessen, tekintet nélkül a vallási hovatartozására.
Mozambik Délkelet-Afrikában található. A világörökség részét képező kultúrák, illetve a gyönyörű természeti kincsek ellenére a hetvenes évek óta nincs említésre méltó turisztikai forgalom Mozambikba. Az elmúlt években javulni kezdett a helyzet, egyre több ember látogat el az országba, aki szeretne megismerkedni az autentikus afrikai kultúrával.
Beszélgettünk a rasszizmusról, az előítéletekről is. Ubaldo nagy különbséget érez a rendszerváltás előtti és utáni helyzet között. Szerinte nem is rasszizmus ez- a legfőbb probléma velünk, magyarokkal, hogy nem a saját tapasztalatunk alapján ítélünk, és közömbössé váltak. Reméljük, hogy ez a műsor sokak számára közelebb hozta Afrikát és a mozambiki kultúrát.
Jövő héten Tanzániáról lesz szó, a Kikoa társulat tagjaival a Luó herceglány meséjéről és a Tingatinga-festészetről beszélünk! Tartsatok velünk akkor is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.