DZSUNGEL- kultúrkalandok

Kedves hallgatók!

Nyarunkat egy forró, karibi hangulatú adással indítottuk. A zenei válogatásban Enique mindent belepakolt, amit csak nem szégyellt: így volt jamaikai ska, reggae és latinos muzsika is. A dallamok predesztinálták a témát - vendég híján ugyan, de igyekeztünk többet megtudni a karibi térség őslakóiról, a Taínókról.

A taínók körülbelül 8000 éve érkeztek a közép-amerikai szigetvilágba. Természethez közel álló emberek voltak, ezért igen csodálkoztak, amikor az első európai hódítókat meglátták: ruhás, szakállas, fehérbőrű férfiakat. Akkor még biztosak voltak benne, hogy az égiek küldték őket.

Egyfajta természetvallást követtek, a Zemikben, azaz lelkekben hittek. Az egyik legfontosabb szertartásuk, a Cohoba, ahol egy hallucinogén port lélegeztek be, hogy könnyebben kapcsolatot teremthessenek a Zemikkel. Nem féltek a sötéttől, de a gyerekeket arra tanították, hogy a sötét Opia, azaz az ősök szellemének birodalma, aki elvarázsolja azokat a nőket, akik éjjel kint bóklásznak ahelyett, hogy a családjukkal lennének. Egyébként Opia ugyanolyan volt, mint az emberek, azzal a kivétellel, hogy nem volt köldöke. Szóval lányok, óvakodjatok a sötétben köldök nélkül lopakodó lényektől!!! :)

A temetési ceremónia a minkétől eltérő: kifüstölték a halottakat, majd ruhába becsavarták a testet. A fejet külön tárolták, mert úgy gondolták, hogy abban van a lélek. Azt egy kosárban őrizgették, lelógatták a családi fészek plafonjáról.

Komoly barlang-kultuszuk volt. Egyes eredetmítoszok is a barlanghoz köthetőek, de gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. A gyógyítás egyébként a nők monopóliuma volt. Ma is jellemző a karibi térségre az Espiritismo, amely az afrikai, az indián és a keresztény vallások elegye. Itt is fontos szerepe van a "boszorkányoknak", azaz a különféle gyógynövények jó ismerőinek.

Két dolgot is köszönhetünk ennek a népnek: egyrészt ők találták fel a smiley-kat!!! (Bizony, Harvey Ball csak koppintott!) Számos barlangban megtalálható a mai mosolygós arcocskához hasonlatos stilizált ábra. A másik a foci. A taínók egy Batey nevű játékot játszottak, melynek lényege, hogy egy nehéz bőr labdát kellett kéz nélkül az ellenfél oszlopáig eljuttatni.

A műsorban volt még szó a Taínó gasztronómiáról és a mai modern, hibrid kultúrájukról is. Szerettem volna taíno irodalmat felolvasni, de a nyelv a 16. században kihalt, a hódítóknak köszönhetően. Ennek ellenére ma is nagyon sokan vallják magukat taínónak, pl. Puerto Riconak 61 százaléka.

A műsor sajnos már (és egyelőre!) nincs fenn az archívumban, de azért hallgassátok továbbra is a Rádió Mi műsorait.

Üdv,

a Dzsungel-lányok

A június 26-i adásunkba a változatosság kedvéért vizsga-és szigorlatözön közepette ültünk be, de ahhoz képest szépen érintettünk sok témát az indiai tánc világából. Vengédem Uttam volt... így 1-1-re egyenlítettünk abban, hogy mi, műsorvezetők hányszor vendégeskedtünk a Djungel történelme során (én áprilisban bluesoltam).

Tehát műsorvezetőtársam ebben az egy órában Bharatanatyam táncosként ült velem szemben. Bevezető beszélgetésünkből megtudhattuk az ő személyes, igencsak korai kezdettel indult kötősédét ehhez a tánchoz, majd a történetre tértünk. Legősibb- hangzott rögtön az első mondatban. Már többször szóba került műsorunkban, hogy az indiai kultúra egyes darabjai, konkrétan a Védák, a világ legősibb szent iratai közé tartoznak. Uttam elmondta, hogy elképzlehető, hogy a Bharatanatyam sincs másképp: nemcsak Indiában, hanem a világon is a legősibb idők óta ápolt tánchagyomány. Voltak azonban elődjei, válfajai, amiket alapként tartanak számon: ilyen a Natjasastra (színházművészet alapköve). Ennek keletkezését Brahma-nak tulajdonítják, aki Bharatamuni nevű szentnek diktálta le az alapokat (annak ellenére, hogy Siva az, akit egyébként a tánc isteneként tartanak számon). Itt szóba jött egy kis etimológia is: az egyik verzió szerint az ő nevéből ered, míg a második szerint a névadók a legkevésbé "stigmatizált" (mai szóhasználatban: a politikailag legkorrektebb:)) nevet szándékoztak adni neki, ugyanis tükörfordításban a Bharatanatyam annyit tesz, mint indiai tánc. A harmadik verzió egy mozaikszó kibontása: bhava= érzelem + raga= dallam + tala=ritmus; ezek kezdőszótagjai teszik ki az elnevezést, mert mindhárom egyaránt fontos elemek.

 A tánc történetében nagyon fontos szerepet tölt be a Devadasi táncosnői rendszer, amiről bővebben egy lejátszott interjúból hallhattak a rádióhallgatók. Egy olyan hölgy beszélt ( a holland Saskia Kerseboom), aki egy igazi devadasi-tól tanult táncolni: tőle tudhattuk meg, hogy mi is ez a rendszer, kikből áll, mi volt a feladatuk? Elmondta, hogy ezek a hölgyek a templomok, királyi udvarok "alkalmazottjai" voltak: énekhangjuk, nőiességük és műveltségük fitogtatása volt a feladatuk. Egy devadasi énekelve táncol - éneklés által az érzelmek mélyére hatol. Szolgálták az isteneket, hogy boldogok, elégedettek legyenek, így a napjaik igen sűrűek voltak. Mára igen kevesen maradtak, mert a rendszert 1947-ben betiltották, így igen szerencsés az, aki találkozhat eggyel. A betiltásának oka az állam határozata volt: megtisztulni kívántak a "felesleges vallási sallangoktól", a másik ok pedig a rossz hírnév volt. Pedig az interjúalanyunk és Uttam is megerősítette: annak ellenére, hogy kurtizánokként tekintettek rájuk, műveltségük ezt ellensúlyozta.

A műsor második felében elérkeztünk el a tánc konkrét "összetevőihez". A technika igencsak nehéz: össze kell koordinálni a lábat, a kezet és az arcot (itt külö az érzelmeket és a szemmozgást). A színpadi előadások felépítésének mindig van koncepciója: invokáció (virágáldozat), alaripu (tiszta tánc, a test kibontása), kautavam (istenséget leíró tánc), dzsatiszvaram (újabb tiszta tánc, lépések kombinálása), sabdam (táncdrámák, általában Krisnáról szóló történetek), varnam (a leghosszabb darabrész, szintén elmesélő), padam (elvont érzelmeket mefjelenítő tánc), tillána (lezáró tiszta tánc). A technikához még annyit tettünk hozzá, hogy ez átlalában egy szólóműfaj, csak monumentális esetekben vannak többen a színpadon, illetve az improvizáció nélkülözését a tánclépésekben: talán ettől is olyan nehéz. 

Végezetül a bharatanatyam modern ágáról is esett szó: a balett nagyon felkapta a műfajt, a modern tánc különböző képviselői is kiutaztak Indiába, hogy az ő eszköztáraikba alkalmazni tudják a bharatanatyam elemeit.

Ezzel befejeztük az India hónapunkat. Nyáron ad-hoc tematikát követünk, de biztosan előjön még ez a kultúrkör. Aki megy nyaralni, annak szépet, és aki marad, az hallgasson minket továbbra is!

Dzsungel-lányok

Kedves Hallgatók!

Eltelt egy újabb hét, és ismét volt Dzsungel. Június második adásában az hindusztáni klasszikus zenéről volt szó. Vendégünk Tóth Szabolcs volt, aki egy nagyon kedves barátom, zenész (szitáros), zeneszerző, a Tilos Alap című műsorának szerkesztője, DJ, néha tanár... Virtuálisan volt csak jelen, mivel két előre felvett interjút adtunk le. Sajnos idő hiányában mindkettő elég rövidre sikeredett, de reméljük, Szabi hamarosan élőben is ott lesz velünk a gyönyörű új stúdiónkban (most hétvégén költözik a rádió :) - és akkor majd lehet ostromolni kérdésekkel.

Az első interjú személyesebb hangvételű, Szabi útkereséséről, az indiai zenével, a Mesterével (Pandit Rajeev Janardannal) való kapcsolatáról, élményeiről, mindennapjairól szólt. Ennek a kivonatát olvashatjátok a Kitekintő c. külpolitikai portálon, de érdemes az eredetibe is belehallgatni. A szitármesterről annyit érdemes tudni, hogy összesen három tanítványa van, és Szabi az egyetlen európai, akit a tradíciók szerint elfogadott tanítványául - ez nagyon nagy szó!

A zenei betétek között hallható volt Vilayat Khan, aki Szabi indiai zenei kalandozásának elindítója volt - már ha ezt lehet még kalandnak nevezni. Hallható volt egy Raga Madhuvanti Pandit Rajeev Jaanrdantól, és Tóth Szabi is hangszert fogott a kedvükért.

A második interjú megadta az elméleti alapot a zene hallgatásához. Szabi elmagyarázta az észak-indiai és a dél-indiai zene közötti különbségeket. Bár azt hiszem, ezen a téren van még miről beszélni. Ő khyal alapú előadási rendszert tanul (egy éneklést utánzó szitárstílust), erről hallottunk egy kicsit bővebben. A rága egy zenei rendszer, nem zenemű; ahol egy hang bemutatásával kezdődik, majd a mellette levő hangé.... Minden rágának van egy sajátos érzelmi töltete. Ezután egy oktávval lejjebb és feljebb is bemutatja a hangokat, még ritmushangszer nélkül. Az alap után folytonosan ismétlődő ritmikus ciklusokra épít, amit a teljes extázisig, a "halálig" folytatódik. Olyan, hogy zenekar, nem létezik. Egy zenei nyelv van, ami azt vonja maga után, hogy nem kell összepróbálni: a színpadon zenei párbeszéd folyik.

A legrégibb hangszer a rudra veena. A pengetősök közül ott van a szitár, a sarod... (a többit nem merem leírni). Fúvósok között a bansuri vagy a shenai. Tradícionálisan ezek a hangszerek nem voltak színpadi hangszerek, hiszen az elsőrendű hangszer az énekhang. Minden hangszernek van kisebb-nagyobb változata.

Hogy ne csak Ravi Shankart ismerjen a kedves hallgató, megkértem Szabit, mondjon öt előadót, akit érdemes hallgatni. Bansurinál nem lehet csalódni Hariprasad Chaurasia játékában, sarodnál Amjad Ali Khan vagy Ali Akbar Khan játékában, szitáron Ustad Shujaat Khan a nyerő (aki egyébként november 22-én a Trafóban fog fellépni), rudra veenán Bahauddin Dagart (aki tavaly lépett fel a Trafóban), énekesként pedig Cchannulal Mishrát tessék hallgatni. De azt is megtudtuk, hogy ezen előadók felvételei nemcsak hogy Magyarországon, de Európában sem fellehetők. És akkor mit kell tenni? Hát vagy hallgatni kell Szabi műsorát a "konkurens rádióban", vagy el kell menni koncertre. Mert zenét élőben jó hallgatni!

Nagyon fontos a párbeszéd. Nemcsak a zenészek között, de a közönséggel is. (Ebben segít a számolás, amiről lesz még szó egy másik adásban). És hogy milyen egy jó koncert? Erről Enikővel beszélgettünk, aki szintén eljött Szabi legutóbbi szegedi koncertjére. Augusztusban ismét lehet őket hallani egy közeli településen, erről még beszélünk, ha aktuális lesz.

És ismét elcsúsztam, ezért az adás már csak bő egy napig található meg a Rádió MI archívumában, csak tessék, csak tessék beljebb fáradni ebbe a mesés világba!

Jövő héten még mindig India! Mert áj láv India! :) Addig is aki teheti, menjen ki a strandra, mert gyönyörű idő van!

Üdv,

A Dzsungel-lányok

A mérgezett egér hozzám képest satnya teknősbéka volt csütörtök délután, így 3 óra körül jöttem rá, hogy nem fog nekem menni beérni a stúdióba 4-re, így szegény Uttamra hárult minden: technika, zenei szerkesztés, műsorvezetés és kérdések kiagyalása egyaránt. De remekül vette az akadályokat (bizonyíték: www.radiomi.hu/hangtar), viszont e post megírását érthető módon bevállaltam. 2 hétnyi kéynszerszünet után nyilvánvalóan hiányzott már a rádiózás, nameg persze a téma is érdekelt, és még készülni is tudtam rá. De hát így jártam.

A vendég ezúttal Nógrádi László szegedi jógaoktató volt. Elsőként, mint mindig, in medias res kezdés volt: mi is a jóga definíciója? "a jóga a test a lélek és a tudta tudománya" -hangzott a válasz, ebben minden benne van, s ez az, ami ki is lett tárgyalva az egyóra alatt. 

Mindig van neki lelki háttere, mert nem csak testgyakorlatokról van szó. Ezt a hátteret, ezt az ideológiát kell valamennyire megérteni, hogy meg tudjuk tanulni, és ki tudjunk tartani a jógázás mellett. Itt szóba került a férfi-női arány is: 80-90%-a a kezdő csoportoknak nő, de hosszútávon azonban az a tapasztalat, hogy kiegyenlítődnek a nemek. Megtudhattuk azt is, hogy Laci miért kezdte el. A 80-as években, az iskola keretein belül találkozott először a jógával, nem éppen töretlen lelkesedéssel viszonyulva hozzá. Később, a vegetárianizmus melletti elköteleződése által és e témában olvasott irodalom segítségével jött rá a jóga mélyebb összefüggéseire. A kérdésre, hogy feltétele-e egymásnak a vega életmód és a jóga, úgy válaszolt, hogy a jógában semmi sem kötelező, csupán ajánlások vannak. A vegaság és a jóga az egészséges életmód melletti elköteleződésben is összefügg, valamint a hinduizmus legfőbb elvében is: az ahimsa, vagyis a nem bántás törvényében.

A továbbiakban sok olyan tényező került felsorolásra, ami alátámasztja a jóga pozitív befolyását az egészségünkre, életünkre. Amiben egyértelműen segít, az a stressz oldása és a problémák megemésztése – ha ezeket megtanuljuk, akkor például a gyomorfekélyre való esélyünket nagyban csökkentettük. Az operációk utáni rehabilitációban is sokat segít, a diákoknak koncentrációs készséget ad, valamint a kismamáknak a légzőgyakorlatok a szülésnél jól jöhetnek. A légzőgyakorlatokról kicsit bővebben is beszélt Laci: ugyanis a levegő fogalma, az a jógában többet jelent, mint az oxigén. A levegő életenergia – prána, amely egyfajta táplálék számunkra. Ha megtanulunk helyesen lélegezni és ezt többféleképpen alkalmazni, akkor az mindenképp pozitív hatással lehet az immunrendszerünkre, és lelki egészségünkre egyaránt. A meditáció gyakorlása az említett koncentrációt is nagyban fejleszti, s ez nagyon nehéz, hogy kitöröljünk az elménkből midnen fölös gondolatot. (a mantra szó is ezt jelenti: mana: elme, tra: tisztítás.)

Ezután 5 perces jógaórának lehettünk fültanúi, amely során a test ellazításának folyamatát illusztrálta vendégünk.

A jógaóra után pedig szó került Indiáról is: az ő kalandos utazásáról (busszal!!!), tapasztalatairól, a mesteréről, Swami Maheshwaranandáról, és a jóga hindu vonatkozású történetéről is. Bár vannak olyan nyomok, miszerint az inkák is művelték, alapvetően Indiához kötik a jógát, ez az az ország, ahol ténylegesen megőrizték.  A többezer éves indiai civilizációból fönnmaradó emlékek, pecsétnyomok a lótuszüléses emberkékről mind-mind segítségül szolgálnak a jóga történetének felidézéséhez. A 8,4 millió testtartás létezik, amit a hagyomány szerint Siva (akiről 3 hete szó volt a Djungelben) megállapított. Ennyi életforma van az univerzumban, ezek közül egy darab az ember. Ebből 84 ezer testtartást tartottak az embernek alkalmasnak, s ebből 84 gyakorlat az amit oktatnak – ha ezt megismerjük, akkor már szinte profi jógások vagyunk. Ezek a testtartások a társadalomtól elvonuló jógik találmányai, akik figyelték a természetet, és a látottak alapján alakították ki a gyakorlatokat (különböző állatok, növények állapota alapján).